| 
																 
																	 SZÉP OLDAL KATTINCS A KÉPRE 
																
																	RÓKA KÓMA 
																
																	Egyszer a ravaszdi róka tyúkot lopott. Szaladt, szaladt szájában a tyúkkal, hogy meg ne fogják.  
																
																	Nemsokára ráesteledett. Egy kunyhót látott a közelben, bekopogott, köszöntötte a háziakat: 
																
																	- Jó estét, jó emberek! 
																
																	- Adjon isten jó egészséget! 
																
																	- Engedjék meg, hogy itt háljak. 
																
																	- Igen kicsiny a házunk, drága róka koma, nem tudunk neked fekvőhelyet adni. 
																
																	- Nem baj, majd meghúzódom a lóca alatt, betakarózom a farkammal, egy éjszaka csak megleszek valahogy. 
																
																	- Hát nem bánom, maradj - szólt a gazda. 
																
																	- De van egy tyúkocskám is, hova tehetném éjszakára? 
																
																	- Ereszd a kemence alá. 
																
																	A ravaszdi róka úgy is tett. Éjjel aztán szép csendben felkelt, megette a tyúkot, eltakarította a tollát. 
																
																	Másnap már korán reggel talpon volt, megmosta bundáját, és jó reggelt kívánt a gazdának. 
																
																	- Jaj, hol van a tyúkocskám? 
																
																	- A kemence alatt. 
																
																	- Kerestem már ott, de nem lelem. 
																
																	Leült a róka, és sírva fakadt. 
																
																	- Ez az egy tyúkocska volt minden vagyonom, és azt is elvesztettem. Adj helyette, jó gazda, egy kacsát! 
																
																	Mit tehetett a gazda, odaadta az egyik kacsáját. 
																
																	Ravaszdi tarisznyájába tette a kacsát, és tovább folytatta útját. 
																
																	Futott, futott, de megint rászállott az éjszaka. Bezörgetett egy házba, illedelmesen köszöntötte a gazdát: 
																
																	- Jó estét, jó emberek! 
																
																	- Adjon isten jó egészséget! 
																
																	- Nem kaphatnék éjjeli szállást? 
																
																	- Igen szűken vagyunk, kicsi a házunk, róka koma, nem lesz hol hálnod. 
																
																	- Nem baj, meghúzom magam a lóca alatt, betakarózom a farkammal, úgy alszom majd. 
																
																	- No, hát akkor maradj. 
																
																	- Hanem a kacsámat hová tegyem? 
																
																	- Tedd az ólba a libák közé. 
																
																	A róka úgy is cselekedett. Éjszaka megint felkelt, csöndben megette a kacsát, eltakarította a tollat. 
																
																	Másnap reggel jókor ébredt, szép tisztára mosakodott, jó reggelt kívánt a gazdának, és megkérdezte: 
																
																	- Hová lett a kacsám? 
																
																	Benéztek az ólba – hát látják, hogy nincs ott. Így szól a gazda: 
																
																	- Bizonyára kiengedték a ludakkal együtt. 
																
																	Sírva fakadt a róka. 
																
																	- Ez az egy kacsa volt az egész vagyonom, azt is ellopták. Fizesd meg a káromat, gazda, adj helyette egy libát. 
																
																	Mit tehetett a gazda, odaadta az egyik libáját. Róka koma tarisznyába tette a libát, és folytatta útját. 
																
																	Megy, mendegél... Ismét ráköszöntött az éjszaka. Meglátott egy házikót, belépett, és így szólt: 
																
																	- Jó estét, jó emberek! Engedjék meg, hogy itt töltsem az éjszakát. 
																
																	- Nem tehetjük, róka koma; igen kicsiny a házunk, magunk is alig férünk el. 
																
																	- Nem baj az, bebújok a lóca alá, a farkammal takarózom, úgy hálok az éjjel. 
																
																	- Hát nem bánjuk, maradj. 
																
																	- Hanem a libácskámat hová tegyem? 
																
																	- Tedd be az akolba a bárányok közé. 
																
																	A róka úgy is tett. Éjjel aztán csendesen felkelt, kiosont az udvarra, megette a ludat, elsöpörte a tollakat. 
																
																	Másnap jókor ébredt, megmosakodott, jó reggelt kívánt a gazdának, és megkérdezte: 
																
																	- Hát a ludacskám hová lett? 
																
																	Megnézték az akolban, nem találták. Ekkor így szólt a róka a gazdához: 
																
																	- Sok helyen jártam már, de ilyesmi még nem történt velem, hogy meglopjanak! 
																
																	- Bizonyára agyontaposták a bárányok - válaszolt a gazda. 
																
																	- Akárhogy van, akármint van, de adj a ludamért egy bárányt. 
																
																	Mit tehetett a gazda, odaadta egyik bárányát. 
																
																	A róka betette a bárányt a tarisznyájába, és folytatta útját. 
																
																	Ment, mendegélt, útközben megint ráesteledett. Belépett az egyik házikóba, kérte, hogy adjanak neki éjjeli szállást. 
																
																	- Engedjék meg, jó emberek, hogy itt töltsem az éjszakát! 
																
																	- Nem tehetjük, róka koma, igen kicsi a házunk, magunk is szűken vagyunk. 
																
																	- Nem baj, majd meghúzódom a lóca alatt, betakarózom a farkammal, megleszek valahogy. 
																
																	- Nem bánjuk, hát maradj. 
																
																	- De hová tegyem a báránykámat? 
																
																	- Engedd be a kertbe. 
																
																	A róka úgy is tett. Éjjel pedig szép csendben kiosont a kertbe, és megette a bárányt. 
																
																	Másnap már korán fent volt, megmosakodott, jó reggelt kívánt a gazdának, és ezt kérdezte: 
																
																	- Hová lett az én báránykám? 
																
																	Aztán leült, és keserves sírásba fogott. 
																
																	- Sok helyen jártam már, de ilyesmi még nem történt velem, hogy az egyetlen jószágomat is ellopják. 
																
																	- A menyem engedte ki az ökröket a legelőre, bizonyára a bárányt is kiengedte velük együtt - válaszolt a gazda. 
																
																	A róka meg így szólt: 
																
																	- Hát már volt, ahogy volt, de add nekem a menyedet a bárány helyett! 
																
																	Sírt az após, sírt az anyós, sírt a fiú, sírtak a gyerekek. 
																
																	A róka pedig fogta a menyecskét, és bekötötte egy zsákba. De még mielőtt útnak indult volna, kiment az udvarra. Addig a fiú hamarosan kioldotta a zsákot, kiengedte a feleségét, és egy kutyát tett a helyére. 
																
																	Visszajött a róka, már bele sem nézett a zsákba, a vállára vetette, és útnak indult. Vidáman ballagott, és ezt mondogatta magában: 
																
																	- Tyúkocskáért kacsácskát, kacsácskáért libácskát, libácskáért báránykát, báránykáért menyecskét!  
																
																	Megrázza örömében a zsákot, a kutya meg: ,,Hrrr!" 
																
																	- Tyű, de dühös menyecske - mondja a róka -, hadd nézzem csak meg! 
																
																	Leült, és kibontotta a zsákot. Alig oldotta ki a zsineget, kiugrott belőle a kutya. Megrémült a róka, futásnak eredt, a kutya meg utána, egészen az erdőbe. . . Már majdnem utolérte. De mégsem sikerült megfognia, mert a róka beugrott egy rókalyukba. Ült, üldögélt a rókalyukban, a kutya meg a rókalyuk felett, mert nem tudott utána mászni. 
																
																	A róka kérdezgetni kezdi a fülét: 
																
																	- Fülecském, fülecském, ugyan mit gondoltál, amikor az átkozott eb elől futottunk?  
																
																	- Arra gondoltam, jó gazdám, hogy az a csúnya kutya nehogy utolérjen, és ne tépje szét aranyos bundádat. 
																
																	- Köszönöm, drága kicsi fülecském, aranyos fülbevalót veszek majd neked érte. 
																
																	Aztán a szemét kérdezte: 
																
																	- Hát te mire gondoltál, drága szemecském, amikor az átkozott kutya elől futottunk? 
																
																	- Néztem jobbra-balra, hogy utol ne érjen a kutya, és ne tépje össze aranyos bundádat. 
																
																	- Köszönöm, szemecském, veszek neked érte arany szemüveget. 
																
																	Aztán a lábait kérdezte: 
																
																	- Lábacskáim, lábacskáim, ugyan mit gondoltatok, amikor az átkozott kutya elől futottatok? 
																
																	- Azt gondoltuk, kedves gazdánk: fussunk gyorsan, hogy a kutya nehogy utolérjen, és összetépje aranyos bundádat. 
																
																	- Köszönöm, lábacskáim, veszek nektek érte piros cipellőket ezüstpatkóval. 
																
																	- Hát te mit gondoltál, csúnya, bozontos farkam, amikor a kutya elől menekültünk? 
																
																	A farok igen megharagudott, amiért a róka csúnyának nevezte. Így válaszolt: 
																
																	- Arra gondoltam: a lábad közé akadok, hogy felbukjál, utolérjen a kutya, és lenyúzza az aranyos bundádat. 
																
																	Igen mérges lett a róka a farkán, és kidugta a lyukon. 
																
																	- Nesze, kutya, itt a farkam, harapj le belőle, amennyit akarsz! 
																
																	Le is harapta a kutya a róka farkát tőből. 
																
																	Ezután a róka elment a nyulak közé. A nyulaknak abban az időben még hosszú farkuk volt. Meglátták, hogy a rókának hiányzik a farka, nevetni kezdtek rajta. Azt mondta a róka: 
																
																	- Nem baj az, de most annál jobban tudok körtáncot járni. 
																
																	- Hogyan? 
																
																	- Megtanítlak benneteket is, csak ahhoz össze kell kötnöm a farkatokat. 
																
																	- Hát kösd össze! 
																
																	Összekötözte a róka a nyulak farkát, aztán felfutott egy dombra, és ezt kiáltotta: 
																
																	- Meneküljetek, mert jön a farkas! 
																
																	Nagyot ugrottak a nyulak, ki erre, ki arra, a farkuk meg leszakadt. 
																
																	Amikor aztán látták, hogy nincs veszély, ismét egybegyűltek, mindegyik farok nélkül. Kérdezgették egymástól: 
																
																	- Veled is a róka bánt el? 
																
																	- Az bizony. 
																
																	- Látod, én is ott voltam! 
																
																	Tanácskozni kezdtek, hogyan fizethetnék vissza a rókának a kölcsönt. 
																
																	A róka meg kihallgatta beszédüket, látta, hogy ebből baj lesz, elfutott az erdőből, azóta hírét sem hallották. 
																
																	 
																	  
																
																	 
																	 
																	 
																	 
																	 
																	  
															 |